„Ha valami rossz az nem azért rossz, mert vágyom rá.”

Bert Hellinger: Gondolkodtató

Vak kényszereink

Sokszor úgy megyünk családfelállításra, hogy a fejünkben van egy kép, hogy mit akarok ott látni. Ennek előzménye, hogy meg vagyok arról győződve, hogy mi áll a nehézségem mögött ok-okozati szinten. És ha az állításban nem azt a választ/képet kapom, amire vártam, akkor köszönöm szépen, de ez nem jelent nekem semmit — mondhatom! A belső vak kényszerem — amely eddig sem oldotta meg a problémám — nem engedi, hogy nyitott lehessek a megoldásra, legyőzhessem a rosszat magamban. A belső harc így állandósulhat bennünk, lehetőséget sem adva annak, hogy jobb irányt vehessen az életünk. Marad a harc, a kimerültség, a már mindent megpróbáltam szlogene.

Mi is történik ekkor?

A családfelállítás nem törődik azzal, hogy mi van az én fejemben a problémáimról. Ha a fejben lévő magyarázatokkal és értelmezésekkel meg tudnánk oldani a nehézségeinket, akkor minden percben megtehetnénk ezt. De nem ez történik. Ésszel még senki sem tudott megoldani egy olyan problémát amelyet nem az elme hozott létre. Így fordulhat elő, hogy éppen a gondolataink lesznek az akadályai annak, hogy a megoldás megszülethessen. Aki ellene áll az oldó képnek — az kitér a megoldás elől. De ennek felelősségét meg kell hagyni annál, akihez tartozik — aki ellenáll. Bármikor a jövőben a megoldás kéznél lesz számára, csak el kell engednie az elme vak és kényszerítő magyarázatait.